5. Jézus szenvedése, halála és feltámadása

A húsvétot a nagyböjt előzi meg: „a megtérésnek és gyógyulásnak az ideje; […] visszatérés a keresztség szentségében kapott kegyelemhez, hogy mint Isten megváltott gyermekei, Krisztus erejében új életben, »igazságban és valóságos szentségben« járjunk.” (Jánossy Lajos)

„Jézus természetes dolognak tartja, hogy a követők megtartják a böjtölés kegyes szokását. […] Nehezen készül fel Krisztus szolgálatára az olyan élet, amely teljesen önmegtartóztató gyakorlatok nélkül marad, amely pártfogolja a test minden kívánságát, amíg azok a iustitia civilis (polgári igazságosság) szerint »megengedettek«. A jóllakott test nem szívesen imádkozik, és nem alkalmazkodik a lemondással teli szolgálathoz.” (Dietrich Bonhoeffer: Követés)

„Az Evangélium a világ legsűrítettebb könyve. Isten és ember drámája azonban sehol se olyan gazdag, mint az utolsó lapokon, az utolsó napok eseményeinek előadásában. Ez a megismételhetetlen tömörség egész valónkat, egész életünket követeli a maga számára, s akkor se jutunk a végére.

Nagyhét – ki idézhetné föl néhány bekezdésben drámádat, mélységedet? Amit tehetek, nem is lehet több, mint olvasóid nehézkes gyakorlata: elidőzöm egy-egy fejezetednél, egy-egy mondatodnál, ami épp megállít, mintha megszólítana.” (Pilinszky János: Nagyhét, részlet)

Jézus bevonul Jeruzsálembe (Mt 21,1–11)

Szent Teodulf (IX. század):

Virágvasárnapi himnusz

Sík Sándor fordítása

Hódolat és áldás néked, Krisztus, mi királyunk.
     Néked a gyermeki nép zengte ma zsenge dalát.

Áldott égi király, Istennek jössz te nevében,
     Izrael édes ura, Dávid igazi gyökere.

Téged a mennyeiek boldog kara áld a magasban,
     Áld téged a szegény ember, áld vele mind, ami él.

Pálmafaágakkal te eléd kivonult a zsidó nép:
     Dallal, hű szívvel ímhol elédbe jövünk.

Ők kínok küszöbén adták meg a tiszteletes dalt:
     Mennyei fényben áld a mi boldog imánk.

Azt kedvvel nézted: jó szívvel nézz le miránk is,
     Hisz teneked Jóság, kedves a jóakarat.

Jézus megmossa tanítványai lábát (Jn 13,1–16)

Ma Jézus mossa meg a tanítványok lábát. Holnap Pilátus mossa a kezét.

Jézus vállalja a rabszolgamunkát. Pilátus elhárítja a felelősséget.

Jézus követőinek tisztaságát teszi teljessé. Pilátus enged a csőcselék mocskolódásának.

Aurelius Prudentius Clemens(IV–V. század):

Esti ének, részlet

Babits Mihály fordítása

Isten hívője, eszmélj,

hogy a Mosdó s a Forrás

szent harmata fürösztött

s krizmával bélyeges vagy!

Az utolsó vacsora (Mt 26,17–34)

Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

Szívem könnyárban úszik,
hogy Jézus búcsút vesz tőlem.
De megvigasztal testamentuma,
hogy drága testét és vérét nekem adja.
Az övéire nem tud haragudni,
végtelenül szereti őket.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

A Gecsemáné-kertben (Mt 26,36–46)

Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen. – „A lélek felismeri a követés útját, és kész járni rajta, de a test túl félénk, az út fáradságos, túl bizonytalan, túl nehéz neki. Így a léleknek el kell hallgatnia. A lélek igenli Jézusnak az ellenség szeretetére szólító feltétlen parancsát, de a test és vér túl erős, úgyhogy a parancs nem válik cselekedetté. Így a testnek a naponkénti és rendkívüli gyakorlatban, fegyelmezésben kell megtapasztalnia, hogy nincs önálló joga. Ehhez segít az imádság napi, rendszeres gyakorlása úgy, ahogy az Isten igéje fölötti napi elmélkedés is, ehhez segít a testi fegyelem és önmegtartóztatás mindenféle gyakorlása.” (Dietrich Bonhoeffer: Követés)

Mit Isten akar énvelem,
Az lesz a legjobb nékem.
Kész ő, hogy áldjon, segítsen,
Ha bízom nagy nevében.
Bajból kiment a hű, a szent.
Nem fenyít, csak mértékkel.
Ki benne hitt,
soha senkit Isten nem hagyott még el.

(J. S Bach: Máté-passió, részlet)

Jézus elfogása (Mt 26,47–56)

A qumráni kegyesek a végidők harcára készültek és abban az angyalok segítségével számoltak. Jézusnak mint az Emberfiának ugyan az Isten összes angyala rendelkezésre áll, de mégis, éppen mint Emberfiának, Isten akarata szerint más utat kell járnia. (Biblia magyarázó jegyzetekkel)

Ember, sirasd nagy vétkedet,
Mert érte Krisztus a mennyet
Elhagyva földre szállott.
Tiszta és kedves szűzanya
Szülte őt nekünk, Mária,
Hogy legyen közbenjárónk.
Holtaknak adott életet,
Meggyógyított sok beteget,
Míg eljött az órája,
Hogy értünk áldozat legyen
És minden vétket felvigyen
A kínos keresztfára.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

Jézus a nagytanács előtt (Mt 26,57–68)

A hamis hazudozásra Jézusom mélyen hallgat.
Ezzel azt akarja megmutatni nekünk,
hogy irgalmas akarata érettünk
a szenvedést választja,
és hogy hasonló kínban és üldözésben nekünk is
– Róla példát véve –
némán hallgatnunk kell.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

Péter háromszor megtagadja Jézust (Mt 26,69–75)

Elhagytalak, ámde mégse
Tagadlak meg, Istenem:
Szent Fiad kínszenvedése
Kiengesztelt énvelem.
Vétkezhettem bár sokat,
Mégse érhet kárhozat,;
Mert kegyelmed sokkal nagyobb,
Mint amilyen bűnös vagyok.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

1…

2…

3…

Jézus Pilátus előtt (Mt 27,11–14)

Hagyd az örök Istenre
Minden te utadat,
Ha bánt szíved keserve,
Ő néked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza,
Oszlat felhőt szelet:
Napját rád is felhozza,
Atyád ő, áld, szeret.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

Jézus és Barabás (Mt 27,15–26)

Ily büntetésre álmélkodva nézünk:
Pásztorunk szenved juhaiért, értünk,
És mert szolgái adósságba estek,
Az Úr fizet meg.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

Jézus megcsúfolása (Mt 27,27–30)

Ó Krisztusfő, sok sebbel,
meggyötört, vérező,
Te szúró tövisekkel
Megkoronázott Fő,
Fény, dicsőség volt részed,
Most gúnyt űznek veled.
Megcsúfolt és lenézett
Szent Fő, köszöntelek.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

Jézus megfeszítése (Mt 27,31–44)

Nézzétek, Jézus széttárja karját,
hogy bennünket megragadjon.
Jöjjetek! – Hová? – Jézus karjaiban
keressétek a megváltást, vegyétek az irgalmat.
Keressétek! – Hol? – Jézus karjaiban éljetek,
haljatok meg, itt pihenjetek meg,
ti elveszett kiscsibék.
Maradjatok – hol? – Jézus karjaiban.

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

Jézus halála (Lk 23,44–49)

„Nagypéntek megmutatja mindnyájunknak – egészen személyesen –, hogy milyen áron végeztetett el üdvösségünk. […]  Isten csodája, hogy az Egyszülöttnek ebbe a fájdalmas kínszenvedésébe és kereszthalálába van elrejtve az egyetlen vigasztalás mindenkinek: Jézus Krisztus engem, elveszett és elkárhozott embert megváltott; a bűntől, haláltól és ördögnek hatalmából megszabadított és sajátjává tett!” Krisztus Urunk halála az élet forrása. Tartsunk távol minden emberi bölcselkedést, hadd prédikáljon, minden zavaró körülménytől mentesen, a Kereszt. (Jánossy Lajos)

Jézus temetése (Mk 15,42–47)

Venantius Fortunatus (VI–VII. század):

Himnusz a szent kereszthez

Babits Mihály fordítása

Király zászlói lengenek,
villog titkával a Kereszt,
melyre húsban függesztetett
aki minden húst alkotott.

Szögekkel verve tagjai,
kinyújtva lába és keze…
Itt függ a véres áldozat,
ki a megváltás ára volt.

A lándzsa szörnyü vashegye
itten sebezte, és a seb
vérrel és vízzel csöpögött,
lemosni bűneink sarát.

Így tell be mit Dávid király
hív verse egykor énekelt
hirdetvén minden nép között:
„Fájáról kormányzand az Úr!”

Óh fényes és dísz-terhü fa,
királyi bíborral veres,
méltó törzsről választatott
hogy érintsd szent-szent tagjait!

Te áldott, kinek ága közt
a világ Kincse lebegett,
te lettél teste mérlege
s a poklot megrabolta fád.

Szent kérged illatot lehell,
ized nektárokat legyőz;
ezer gyümölccsel boldogan
tapsolnak győztes karjaid.

Üdvözlégy oltár s áldozat,
melyen a dicső szenvedés
esett: az Élet halt halált
s holtával adott életet!

A sír őrzése (Mt 27,62–66)

Most az Úr nyugodni tért.
    Jézusom, jó éjszakát!
A kínnak, melyet bűneink okoztak, vége.
    Jézusom, jó éjszakát!
Ó áldott halott, bűnbánattal és vezekelve siratlak,
mert az én bukásom taszított téged ilyen nyomorúságba!
    Jézusom, jó éjszakát!
Életem során ezer köszönetet mondok az értem vállalt szenvedésért,
hogy lelki üdvömet ilyen fontosnak tartottad!
    Jézusom, jó éjszakát!

(J. S. Bach: Máté-passió, részlet)

Az üres sír (Jn 20,1–10)

Ismeretlen szerző (IX–X. század):

Hajnalbíborban ég a menny

Sík Sándor fordítása

Hajnalbíborban ég a menny,
Énektől visszhangos a lég,
Ujjong a győzelmes világ,
Üvölt a rettegő Pokol:

Midőn amaz erős Király
Halálsetét tárnáiból
Az Atyákat élet szabad
Verőfényére hozza fel.

Sírját nehéz kő zárta el,
Őrizte zsoldos őrsereg,
De fölkelt győzedelmesen
És eltemette a halált.

„Elég a gyász, elég a könny,
Feledve már a fájdalom,
Feltámadt a halál-törő!” –
A fényes angyal így kiált.

Hogy mindörökké megmaradj,
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bűnhalál elől,
Kiket az élet újraszült.

Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott
S a Vigasztalónak velük,
Most, és örök időkön át.

Jézus megjelenik a magdalai Máriának (Jn 20,11–18)

„Jézus föltámadása észrevétlenül történt. És ezt a leckét talán épp azért igazában még ma se, vagy ma is csak alig értjük: a győzedelmesnek és az alázatosnak, az erősnek és a tökéletesen gyöngédnek ezt a kemény, nagyon kemény húsvéti leckéjét.

A halandó embernek meg kell békélnie azzal a gondolattal, hogy Istene nem a hatalom, hanem mindeneken túl a szeretet Istene. Életünk, történetünk a földön talán nem is egyéb, mint Istenre vonatkozó szavaink kínos-keserves megváltoztatása, kicserélése. „Szállj le a keresztről!” – kiáltoztunk valamikor a hatalom Istenéhez, de a szeretet Istene nem szállt le keresztjéről. Meg kell hát tanulnunk azt is, hogy húsvét is ugyanennek az Istennek, a szeretet Istenének a föltámadása. Vagyis: véghetetlenül gyengéd, rejtett és bensőséges.” (Pilinszky János: Katolikus szemmel XVIII., részlet)

Philippe de Greve (XII–XIII. század):

Ének Mária Magdolnához

Babits Mihály fordítása

Óh Mária, jer, ne sírjál
és tovább ne várj, ne less!
Itt a Kertész, itt van Ő már,
ki a lelkekben mives.
A szívnek kertjében gyomlál:
az leli, ki ott keres.

Mért sírnál és mért zokognál?
Mért nem vidul bánatod?
Akit szeretsz, teveled jár.
Sirkövét mért forgatod?

Jézus volt, akit kívántál:
megtaláltad – s nem tudod.

Mit nyögsz még és mit kesergesz?
Tiéd már a vigasság.
Benned rejlik, kit nem sejtesz
s fájdalmadra vigaszt ád.
Bellül van kit kívül kergetsz:
epedésed orvosát.

Jézus megjelenik a tanítványoknak (Lk 24,36–49)

„A görög módon gondolkodó emberek számára az elhalálozott visszatérése csak szellemének megjelenését jelenthette. […] Ezzel szemben az evangélista tudósításában a Feltámadott valóságos, testi megjelenését hangsúlyozza. […] A Feltámadott jelenléte valóságosnak bizonyul, ez pedig igazi ok az örömre.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)

A tanítványok most már értik az Írásokat. Miután találkoztak a testben megjelent Feltámadottal, elmagyarázta nekik és megnyitotta értelmüket. A megtérést és a bűnbocsánatot kell hirdetniük az ő nevében minden nép között, miután felruháztatnak mennyei erővel.

Jézus és Tamás (Jn 20,24–29)

„E történettel az evangélista a későbbi keresztyén gyülekezet egyik fő kérdésére keres választ […]. Hitben bizonyosak a Feltámadott jelenléte felől, hitben, amely azonban a nélkülözi látást. Egy tanítvány szájából, akinek végül is megadatott a látás, hallják a rendkívüli hitvallást (Én Uram, és én Istenem!), Jézus szájából pedig a boldogmondást (boldogok, akik nem látnak, és hisznek).” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)

Lázár feltámasztásánál is név szerint említi Tamást a Biblia. Ott mindjárt a történet elején azt mondja tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele” (Jézussal). Ott Mártának, a meghalt Lázár testvérének szép hitvallását halljuk: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. Most, nyolc nappal Jézus halála után Tamás visszhangozza egész tömören: Én Uram, és én Istenem!

Jézus megjelenik a Tibériás-tengernél (Jn 21,1–14)

Megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az.

– Mi ráismerünk-e?

Mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtuk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,37–40)

jézus mennybemenetele (Mt 28,16–20. Lk 24,50–53. ApCsel 1,1–14)

Jézus mennybemenetele ellenpontja a harmadik megkísértésnek. Ott az ördög viszi fel Jézust egy hegyre, itt Jézus rendeli a tanítványokat a hegyre. Ott az ördög kívánta Jézustól, hogy leborulva imádja őt, itt a tanítványok borultak le Jézus előtt. Ott az ördög ígér Jézusnak hatalmat a föld minden országa fölött, itt Jézus kijelenti, hogy övé a hatalom mennyen és földön. (Biblia magyarázó jegyzetekkel)

Nekem adatott minden hatalom menyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

El kell fogadni, hogy Jézus testi jelenléte a múlté. Ám visszajövetele éppen olyan bizonyos, mint az, amit a mennybemenetel szemtanúi láthattak. (Biblia magyarázó jegyzetekkel)

Pierre Abélard (XII. század):

Himnusz Urunk mennybemenetelére

Babits Mihály fordítása

Ki szállva száll a csúcsokig,
dombokon át emelkedik,
menyasszonyát
hívja a hegy felett:
"Kelj fel, nővér,
kövess már engemet!"

Eléri atyja csarnokát
hol örökölt trónjára hág,
onnan kiált:
"Siess szerelmesem!
Atyám jobbján
fogsz ülni énvelem."

"Téged egész országa már,
népe és birodalma vár.
Atyám maga,
s égi Atyám körül
szent udvara:
jöttödnek mind örül."

"S amik a Király jegyesét
illik hogy ékesítenék,
aranyba szőtt
ruhát, és mennyei
gyöngyös bibort
fogsz ottan ölteni."

Krisztusnak dicsőség legyen,
ki jár a csillagos egen
s az Atya és
a Szentlélek vele:
menny és pokol
háromegy istene!