Máté, Márk, Lukács szent evangélisták és szent Pál ezt írják: A mi Urunk
Jézus Krisztus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret
és hálákat adván, megtörte és tanítványainak adta, ezt mondván: Vegyétek és
egyétek, ez az én testem, amely ti érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre. Hasonlóképpen,
miután vacsorált, kezébe vette a poharat is és hálákat adván, adá nékik, ezt
mondván: Igyatok ebből mindnyájan, e pohár amaz új szövetség az én véremben,
mely ti érettetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek,
valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre. (M. Luther: Kis káté)
- Mt 26,26: Jézus […] ezt mondta
- kenyér és bor
- Mt 28,28: bűnök bocsánatára, Jn 6,54: Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van.
A biblia az úrvacsoráról: Mt 26,26–28. Mk 14,22–24. Lk 22,19–19.
Jn 6,35.48–51.53–58. 1Kor 11,20–34a
Jn 6,35.48–51.53–58. 1Kor 11,20–34a
Az úrvacsorát joggal
mondják lelki eledelnek, mely táplálja és erősíti az új embert. Mert testünk és
vérünk, az ördög és a világ annyira gátol és támad minket, hogy gyakran
megfáradunk s ellankadunk, sőt nem egyszer meg is botlunk. Ezt a szentséget
tehát naponkénti táplálékul s üdülésül kaptuk, hogy hitünk feléledjen és
erősödjék, ne lankadjon meg a harcban, hanem egyre erősebb legyen. (M. Luther:
Nagy káté)
Házi feladat: önvizsgálat, örömgyűjtés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése