A gonsz szolga (Mt 18,21–35)

Máté evangéliumának 18. fejezete a mennyek országának rendjéről szól, amely egy-
szersmind a gyülekezet rendjének mércéje is. Az egész beszédet a tanítványok kér-
dése indítja, Jézus a következőkben hozzájuk szól. Sokféle témát érint, melyek már
felvetik az utolsó rész, a gonosz szolga példázatának problémáját. Péter kérdése új
lendületet ad a beszédnek, és egyetlen témáról, amit négy szóban össze lehet foglalni
– Mindig mindent bocsássatok meg! –, Jézus majdnem annyit beszél, mint az összes
eddigiről együttvéve. A jobb érthetőség kedvéért egy népmeseszerű példázatot is
belesző a válaszba. Ebben a példázatban nincs semmi talány. Jézus mégis megma-
gyarázza az amúgy is félreérthetetlent. Hiszen a legfontosabbról van szó: az üdvössé-
günk áll vagy bukik ezen!

Megjegyzések a példázathoz:

21. Péternek fontos a kérdés, ami a 18,1 továbbfeszegetése. Odament, vagy inkább
odafurakodott Jézushoz, hiszen már előbb is ott volt a többi tanítvánnyal együtt. Pé-
ter (akárcsak mi) jó, vagy éppen legjobb tanítvány akar lenni. Jézus sok mindenről
beszélt, s eljutott a vétkezők figyelmeztetésének témájához. Adódik a lehetőség:
a megbocsátás terén… Vagy egyszerűen csak éppen ez a téma foglalkoztatta: volt
egy rosszakarója, aki sok gyötrelmet okozott neki. Péter igazából tudta a választ, Jé-
zus már tanított erről a hegyen (6,14–15). Izráel közvéleménye szerint háromszor le-
het megbocsátani. Péter úgy gondolja, hogy a hétszerrel a legfelső mértéket jelöli
meg, hiszen a 7 a teljesség szimbóluma. Abban is nagylelkű, hogy nem köti a bocsá-
natot jóvátételhez. 

22. Jézus parancsa továbbmegy az abszolút határtalan irányába. 70x7 – érezzük,
hogy ez emberileg lehetetlen. Olyan, mint a teve meg a tű foka (ami hamarosan kö-
vetkezik: (19,24). „De Istennél minden lehetséges!” (19,26) És csak ő képes rá! Ezt
illusztrálja a példázat.

24. Szolga: királyi helytartó vagy miniszterre, aki az adópénzzel nem tudott elszámol-
ni. Tízezer talentum: egy talentum kb. 35 kg, már ezüstben is hatalmas érték, de lehet
aranyról is szó. (Heródes egész évi jövedelme 900 talentum volt.)

25. Az adósságot Keleten úgy hajtották be, hogy eladták vagy börtönbe vetették az
adóst családjával együtt, hogy így kényszerítsék ki belőle az esetleg elrejtett pénzt,
vagy hogy a rokonság adja össze. A zsidóknál nem volt szabad a családot büntetni,
más népek teljhatalmú urai viszont rendelkezhettek így. A példázatban szereplő ösz-
szeget még a család valamennyi tagjának elárverezésével sem lehet visszafizetni, az
ugyanis legalább 12.000 rabszolga ára.

Tetteink következménye kihat a családunkra (2Móz 20,5), környezetünkre is

26. Ha bajba jutunk, hajlamosak vagyunk még olyat is megígérni, ami nyilvánvalóan
lehetetlen. 

27. Milyen határtalanul gazdag a király, ha ezt a nagylelkűséget megengedheti magá-
nak! Ez a mondat jól érzékelteti Isten kegyelmét, érthetetlen, felfoghatatlan, megbo-
csátó, új lehetőséget adó szeretetét is.

28. Eltávozott, azaz már nincs a király jelenlétében. Talán a nagy megkönnyebbülés
pillanatában elhatározta, hogy ezentúl ő is olyan nagyvonalú lesz, mint a király. Mi is
jóra igyekszünk, Péter is tökéletességre akarta vinni a megbocsátást, de ha elhagyjuk
a Királyt, nem megy. Isten nélkül, emberi elhatározásból nem hogy 70x7-szer, de még
7-szer sem. A hitelező a római törvények szerint járt el, melynél fogva adósát nyakon
ragadhatta, a bíróhoz vihette, mint adóst vádolhatta, bezárathatta s vele tetszése sze-
rint bánhatott. Egy dénár ebben az időben egynapi bérnek felelt meg.

29-30. Még az ismerős szavak sem segítenek az emlékezésben, hiszen saját, nemrég
kimondott szavait hallja vissza.

32. Amikor a király magához hívat, meg KELL jelenni! Igaz, már a számadáskor
sem önként ment, hanem eléje vitték a szolgát. Hány lehetőségünk van? MOST biz-
tos van egy! (Mt 5,23-26) 

33. Ez egy költői kérdés. Isten a mérce! (3Móz 19,2; Mt 5,48) De ő előbb cseleke-
dett, szeretett, bocsátott meg. Nekünk „csak” utánoznunk kell.

34. Honnan tudná a szolga kifizetni az egész tartozást? Talán a rokonság összedobja?
Lehetetlenség! Akkor viszont a kínok örökké tartanak. Itt már nincs szó a családról,
csak ő maga bűnhődik (vö: Jer 31,29-30). Az utolsó ítéletkor egyen-egyenként kell
megállnunk Isten előtt.

Eddig tart a mese; a király döntését az olvasó helyénvalónak találja. Csak az a baj,
hogy a mese rólam szól. S ha kétségem lenne efelől, Jézus a következő mondatban
meg is magyarázza. 

35. Ajaj! Ráadásul szívből! Csak a könyörgő imádság marad!

A felhívás a megbocsátásra a testvérrel szemben az Isten megbocsátásán alapul,
amelyre mindenki rászorul. Akinek a nagy, örök halált hozó adósságát elengedte az
Úr, attól elvárható, hogy az ezzel összehasonlítva csekélyebb dolgokban, amelyekkel
az emberek egymással szemben adósak, kész legyen az elengedésre, megbocsátásra.
Aki visszaél Isten kegyelmével, és nem így cselekszik, annak számára nincs többé
szabadulás.

           

Parafrázis:

Péter odafurakodott Jézushoz, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy megbocsátok neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „nem csak hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.

A mennyek országa hasonló egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor nekilátott, eléje hozták az adóügyi miniszterét, aki 30 kamionnyi arannyal tartozott neki. Mivel nem tudta megfizetni, megparancsolta a király, hogy adják el őt, feleségét, gyermekeit és mindenét, és így kényszerítsék az adósság rendezésére. A miniszter ekkor leborult előtte és így könyörgött: Légy türelemmel, Uram, és mindent visszafizetek. A király irgalmas volt hozzá, szabadon bocsátotta, és az adósságát is teljesen elengedte. Amikor kiment a miniszter, találkozott egy társával, aki egy televízió árával tartozott neki. Nyakon ragadta, fojtogatta és ezt mondta: fizesd meg, amivel tartozol! Társa leborult a lába elé és könyörögve kérte: Légy türelemmel hozzám, és mindent visszafizetek. De ő nem engedett, hanem bíróhoz vitte, és az adósok börtönébe juttatta, amíg meg nem fizeti a tartozást. Akik látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak, és felháborodva elmondták a királynak. Akkor hívatta őt a király és ezt mondta neki: Te álnok, gonosz gazember! Egész adósságodat elengedtem, mert kértél engem. Hát nem kellett volna neked is könyörülnöd társadon, amint én is könyörültem rajtad? A király nagy haragjában átadta a kínzóknak, amíg ki nem fizeti az egész tartozást.

Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak.”